Bódéjában állt, a leszakadt kábelvégekkel dekorált folyosó végén és szemeivel aznapi kínálatát pásztázta.
Rendkívüli mennyiségű vizuális információt tudott így olvasás nélkül, csupán a képek nézegetésével átfutni. Mindig tisztában volt a várható idővel, a politikai helyzettel, a filmcsillagok és popsztárok magánéletével.Széthúzott puncik és merev mellbimbók, ölelkező miniszterek és bamba sporthorgászok közt élte mindennapjait.
A problémái múlt hónap közepe táján kezdődtek.
Michael Jackson kicsinyített mása az egyik délután előadta neki a Thriller klippjének teljes koreográfiáját, majd meghajolt és szertefoszlott orra előtt. Az elkövetkezendő napokban ilyen és ehez hasonló produkciók boldogították az árust. Volt, hogy akadémiai székfoglalót hallgatott végig, máskor Tina Turner 92-es tokiói koncertjét, vagy éppen az EU- parlamenti küldöttek beavatását kísérhette figyelemmel, hogy az egyéb obszcén, de ugyanakkor fantasztikusan felvillanyozó és életteli produkciókat-melyekben gyakorta szerepet kapott egy rózsaszín bőrkorbács, plüssbilincsek, valamint egy bizonyos Virginie névre keresztelt, újdonsült, 18 éves művésznő -  ne is említsem.
Eleinte félt a jelenésektől, félt, hogy letérítik életének kiszabott ösvényéről, kis folyója kiárad medréből és végső soron valljuk be, felesége féltékeny haragjától.
Mert hogy egy ilyen tetves kis proli mint az ő ura, világsztárok társaságát élvezze munka közben, na olyan nincs.
Ennél az ő hitvese kevesebbet érdemel. Harminc év újságárulás után mégis mit képzel magáról?
Olyan nincs, hogy valami változzon. Punktum. Őrület.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.