azt hiszem megértettem foucault
 borges és az idő kapcsán
 a felfoghatatlan felfogása kapcsán
 és beugrott musil rajongók c darabja
 és persze az üvöltés
 nem érzed úgy néha hogy hússzállító teherautók alá bukunk egy tojást keresve?
 néha ezt érzem az irodalomelmélet kapcsán
 másszor pont a fordítottját
 megtehetnénk hogy ledobáljuk karóráinkat az időtlen örökkvalóság nevében az empire state building tetjéről hogy aztán az elkövetkezendő években ébresztőórák hulljanak fejünkre
 ginsberg a kétely zsenije
 " nem tudod honnan jössz, miért éltél ki vagy,
 ez a bizonytalanság ez biztosan te vagy"
 rám tör az érzés hogy minden egy dologra irányul és a világ a maga átláthatatlanságában végteleneül behatárolt (oximoron) általunk és felfogható mert mindenhol ismételjük magunk
 ilyenkor materialista vagyok és burjánzik bennem az evolúció logikája
 aztán azt érzem hogy minden szertefoszlik a fogalmaim megsemmisülnek és a káosz az ősállapot
 az egyetlen igazság
 mely embertelen
 és felfoghatatlan
 maga  a halál
 úgy vélem borgesnak igaza volt és a halállal közeledünk önmagunk titkos középpontja felé
 bármit elgondolok már el van gondolva
 érted ezt?
 minden szó ki volt már mondva
 és a golflabda végiggurigázott már hegyen völgyön a kistó mellett és a patakmederben
 eszembe jut pirandello
 sőt
 az hogy magammal se tudok kommunikálni
 beleolvasok a hírekbe, úgy élünk itt mint az állatok
 mindannyian kárhozatra ítélve
 azt hiszem ennyit akartam leírni, remélem átment
 szia

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.