Olcsó vörösbort ivott művészien elkészített kristálypohárból és közben folyamatosan pofázott arról, hogy Julie így, Julie úgy és hogy már megint nem érti mit eszik azon a másikon. Irtózott a dohányfüsttől és szeretett az ablak mellé ülni. A pincér álmosan pislog felénk, hosszú napja lehetett, szeretné végre befejezni.

Felém fordult és azt mondta:
-Nem gondolkoztál még el azon hogy egyszer vége lesz ennek és mindenki akit eddig átbasztál, kisemmiztél, megszégyenítettél vagy az őrületbe kergettél visszatér
és számon kéri rajtad vélt, vagy valós sérelmeit? Hmmm? Nem?
-Abszolúte nem szoktak ilyenek felmerülni bennem, őszintén, fogalmam sincs miről beszélsz.

Hatodik emelet kettőperbé. Az öregnek add át, tudod, annak a hámló kezű, sárga ujjú, aszott hullának személyesen. Bűzlik a nikotintól az a fasz,
bár gondolom azt se veszi észre ha behugyozik néhanapján. Undorodom attól a tagtól.

Rá akaratam borítani az asztalt, ha egyáltalán akartam akkor már valamit. Ököllel szétverni az arcát, fogni a villát és kirángatni vele a nyelvét...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.