Miért érzünk ösztzönös kényszert állandóan erkölcsi ítélet megfogalmazására az adott helyzetekben?

Miért olyan fontos számunkra a folyamatos önreflexió?

A nyelv retorikus volta, metaforikusság, elnevezés, fantázia, behatároltság.

Az érzelmek skálája, definíciója, halálian bugyuta.

A deszkák amiken járunk a nyelv deszkái, a fogalmi mátrix melynek spiráljain tekergőzünk, bár folytogat hiányossága, ügyetlensége, esetlensége, elefánt a porcelánboltban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.