katona

2009.04.10. 23:54

Az installációs program nem talált új fájlokat.
A meleg elvonta figyelmét, s az egyetlen dolog mi maradt az lépéseinek ritmusa volt,
az, hogy a teherautó által kitaposott nyomvonalon haladjon, mint mindenki más.
A vércsoportját jó előre, még az akció kezdete előtt felvéste bakancsára, de vajon mikor is lehetett az, talán négy-öt éve?
A zöldellő erdő lágyan ölelte körül, ringatta, bódította. Hamis ígéretekkel újra és újra.
A félelemmel kezdődött. Ha félt ivott s ha ivott félt.
Gyűlölt mindent maga körül, az egész istenbaszta látványt és hőséget, a saját forró koponyáját és tehetetlenségét.
Nem érzett semmi mást. Közöny. Idegen volt ilyenkor.
Csak úgy, ledobták. Vagy kiugrott. Mindegy. Egyedül ide. Nemtudni hová.
Gondolhatnánk, hogy büntetésből van itt, mert rendszeresen baszogatta a főnöke nejét, vagy mert előszeretettel kényszerített kiskorúakat prostitúcióra. A lehetőségek száma végtelen, mégis, feltételezzük bármelyiket,
a jelen szituáció realista módon való ábrázolása megkívánja hogy megemlítsem, mindkettő megfordult fejében.

A bejegyzés trackback címe:

https://kiserletiadas.blog.hu/api/trackback/id/tr601058740

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása