1976, New Yersey, Country klub. A meszkalintól beállva mosolyogtam, bár ehhez minden tartalék erőmre szükségem volt akkor, s kezet rázott velem az elnök aki megígérte, hogy engedélyezi a kifizetéseimet és hogy nem fogja visszakövetelni a lízingelt járműveket. Kettőnk kis alkui. Csendben, fű alatt. Kis nyulakat vizionáltam, ahogy egymásnak adva a stafétabotot koncentrálnak és tulajdonképpen ez az egyetlen oka annak, hogy nem omlott még magába világegyetemünk. Hátradőltem székemben és a pohár után nyúltam. Ahogy remegett a kezem a bor egy részét sikerült kiöntenem, s rezignáltam figyeltem, ahogy végigfolyik vanília színű nadrágomon, mint valami havas mezőn a vér, le a frissen nyírt gyepre, a zöld rengetegbe. Rettegtem, hogy hangyák fogják inni a vérem, a piám, s ők fognak megrészegülni felesleges életemben. Emberek jöttek-mentek előttem, én pedig hunyorogva figyeltem körvonalaikat és átkozódtam amiért a kocsiba hagytam a napszemüveget. Szerezni kéne egy nyulat, jól mutatna ezen a pázsiton, persze szigorúan nem fehéret.Az elnök felesége tartott felém és már messziről integetett, méghozzá oly mértékben agresszívan tettetett lelkesedéssel, hogy attól a farkamon is felállt a szőr. Nagyon utálhatja a nyulakat, az biztos.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.