Kifejezetten gyengéden mászott végig képernyőjén, a dekoncentráltság leghalványabb jele nélkül.
Előtte volt még a teljes útvonal megtervezése és a vázlatok szétküldése. Hajnali indulást akart, fapados járattal, átszállások nélkül. Észak felé, három óra. Érkezéskor a Gardermoen már romokban állt, de legalább ebben az országban nem voltak ellenséges emberek, akik meredten nézték volna mozdulatait, miközben megpróbál feszesen létezni és alkalmazkodni, megszokni és ujjaival a karfán dobolva várni.
A kifutó takarítását elhanyagolták, így a leszállás sikere csakis a pilóta virtuózitásán múlt. Havazott, mint általában. 
A csatornák tárva nyitva ásítoztak gépek felé, a mozgólépcsők pedig már hónapok óta nem mozdultak meg, elegendő elektromos áram és karbantartó hiányában.
Lélegezni, mindig mélyen, sóhajtani, ellazulni.
A vámmentes boltok maradékai közt találtak alkoholt és cigarettát, valamint tartós élelemiszereket és parfümöt. Ami szükséges.
Hangtalanul nyilt ki előttük a földszinti b- porta mozgóajtaja, előítéletek és megjegyzések nélkül. Amit hallottak - lépéseiket a csempéken majd a betonon-
belezuhant a légtér végtelen fehérségébe. Gondolataik feloldódtak a fojtogatóan kristálytiszta, sós, enyhén halszagú levegőben.
Gyönyörű üresség fogant bennük,s látványával kísértett, hogy elnyelje az ént.
Félelemmel vegyes áhítattal osontak a csúcstechnológiával remekbe metszett vonat felé, mely reményeik szerint képes lesz utat adni nekik Európa legdrágább városának szívébe.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.