-Egyszer majd talán kiérünk a partra- ásított az öreg halász és sóhajtva nekidőlt csónakja falának.Lesz talaj, s homok, s egyenesen állhatunk végre, nyugodtan, ellazulva.Szeméből könycsepp gördült le, majd nemsokára már záporként kopogott megkönyebbülése a ladik alján.Lerogyott s halk hangon azt mondta:    -Ugyan, soha...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.